| Mi is az a kreativitás? Ahány kutató, annyiféle meghatározás. Abban egyezik mind, hogy a kreatív személyiség rendhagyó módon áll hozzá a problémamegoldáshoz. A kreativitás az intelligencia egyik (vagy több) összetevője. A "zseni" alapvető tulajdonsága, olyan személyé, aki eredeti módon járul hozzá a világ tudásához.
A kreativitás többet jelent, mint tehetség például zenei téren. A kreatív gondolkodás bármely területre jellemző: lehet az tudományos felfedezés, képzelet, kíváncsiság, kísérletező kedv, találmány. Arra való képesség, hogy új és váratlan kapcsolatokat fedezzünk fel, magolás helyett magunk keressünk új választ az adott problémára, vagy akár új kérdéseket vessünk fel.
A legtöbb kutató egyetért abban, hogy szinte minden kisgyerek rendelkezik valamilyen szintű kreativitással, hogy a kreativitást bátorítással, lehetőségek biztosításával és "edzéssel" növelni lehet, s hogy az oktatás és bizonyos nevelési módszerek alkalmazásával a nullával lehet egyenlővé tenni gyermekeink kreativitását.
Már a legkisebbek is rendelkeznek a kreativitás csíráival: gondoljunk csak arra, ahogyan kézbe veszik a tárgyakat, rázzák őket, forgatják pici kezeikkel. Mivel ők még nem beszélnek, a kísérletezéssel tanulnak, mely természetszerűleg kreatív: az eredmény saját cselekvésükből fakad, a találgatásból, tesztelésből és módosításokból, amely a tárggyal való játékból ered.
A. J. Cropley ausztrál pszichológus szerint pszichológiai vizsgálatok egész sora mutatta ki, hogy a gyermekek játéktevékenysége kreativitásuk mértékével korrelál. Azok a gyerekek, akik fiatalkorukban többet játszottak, felnőttkorukban kreatívabbaknak mutatkoztak kortársaiknál.
A kreatív gyermek különösen érzékenyen reagál arra, amit érzékel (lát, hall, tapasztal) a világból. Új ötletek szikraként pattannak ki agyából, melyek lehet, hogy butának tűnnek egy felnőtt számára, de az ő korában meglepően eredetiek. Képzeletgazdag, humoros, játékos, rugalmas, de lehet befeléforduló, makacs is a kreatív gyermek.
Hogyan segíthetjük gyermekünkben a kreatív gondolkodás magasabb szintre emelkedését? A következőkben néhány ötletet olvashatsz.
Segítsünk gyermekünknek, hogy érezze egyediségét, azt, hogy értékes személyiség, hogy kifejezhesse érzéseit, hogy megtapasztalhassa az alkotás örömét. Nincs annál szörnyűbb, mikor a szülő saját gyermekét neveti ki, és "mit-tudsz-te-erről-hisz-még-gyerek-vagy" hozzáállással győzi meg arról, hogy az ő gondolatai nem fontosak.
Ha lehet, engedjük, hogy a gyermek tervezze meg a család és a saját tevékenységét. Néha dönthet egy két éves gyermek is arról, hogy a kertben vacsorázzon a család, vagy a lakásban, vagy bizonyos szempontok (ár, méret stb.) megadása után ő válassza ki, melyik játékot szeretné. Beleszólhat abba, mi legyen a vasárnapi menü. Mindez segíthet abban, hogy értékesnek tartsa döntéseit, és rávezeti arra is, hogy a döntéseinek következményei vannak. Ha érzi, hogy a szülő tiszteli, talán a dacossága sem tör elő olyan elemi erővel.
Bátorítsuk gyermekünk, hogy érzékeny legyen környezete iránt, hogy kérdezzen, hogy kísérletezzen. Figyeljünk meg hangyákat, figyeljük meg, ahogy a szél mozgatja a fákat, nagyítóval vizsgáljunk meg növényeket, állatokat, ültessünk befőttesüvegbe magokat, és tegyük az ablakpárkányra. Válaszoljunk minden feltett kérdésre legjobb tudásunk szerint. Ha kellemetlen időpontban tesz fel zavarbaejtő kérdést (például a buszon), súgjuk a fülébe, hogy később megmondjuk a választ. Ha valamire nem tudjuk a választ, az Interneten szinte mindenre megtaláljuk!
A "tudományos" kísérletek jó alkalmat adnak arra is, hogy a gyermek megérse: nem mindig sikerül minden kísérlet, és ez nem feltétlenül jelent kudarcot. Sok szülőnek nehezére esik, hogy hagyja gyermekét kísérletezni, vagy akár a házi feladatát egyedül megoldani. Szeretnénk megóvni őt a kudarctól, igaz? Természetesen meg kell tanulnia, hogyan kerülheti el a kudarcot, leginkább akkor, ha a testi épsége forog veszélyben. De ha túlzásba visszük a védelmét, a kudarc és szorongás megtapasztalásától és sikeres kezelésétől fosztjuk meg. Szükség van az újabb próbálkozásra, esetleg újabb kudarcra és megint újabb próbálkozásra. Hadd tapasztalja meg, hogy maga is elérhet sikereket! Gondoljunk csak arra, hogy tanult meg járni: hányszor esett el? Hányszor próbálta újra és újra? Mennyiben volt szüksége egy felnőtt segítségére? (Persze minden gyermek más, leginkább a szülő ismeri gyermekét, és tudja, mennyi külső segítségre van szüksége.)
Játsszunk gyermekünkkel az autóban, ha dugóba kerültünk, az orvosi rendelőben várakozás közben, vagy ha mosogatunk. Egy példa: "Hányféleképp lehet egy ceruzát használni?" Felváltva találjunk ki minél több (nem íráshoz kapcsolódó) megoldást. Lehet játékhajó vitorlarúdja? Karmesteri pálca? Vonalzó? A ceruza helyett bármilyen hétköznapi tárgyat behelyettesíthetünk, például üres italos doboz, papírpohár, stb. Minden válasznak örüljünk, legyünk bátorítóak - ne kritikusak.
Játsszunk "mi lenne, ha..." játékot: tegyünk fel kreatív gondolkodást segítő kérdéseket, például "Mit tennél, ha eltévednél a bevásárlóközpontban?", vagy "Hogy tennél érdekesebbé egy szülinapi partit?", "Mit csinálnál, ha holnap neked kellene az óvó néni helyett dolgozni az oviban?", "Találj ki egy jó játékot, amelyet az autóban lehet játszani." Kérdezhetünk olyat is, amelyre egy kísérlet, melyet gyermekünk elvégezhet, adja meg a választ: "Mi történik, ha kavicsot teszünk egy üvegbe, amely tele van vízzel?", "Mi lesz, ha egy pohár tejet kinn felejtünk a hűtőből egy-két napra?", "Mi történik, ha sárga és piros festéket összekeverünk?" A kérdések a fantázia birodalmába is vihetnek: "Mi lenne, ha soha nem lenne sötét?", "Mi lenne, ha minden arannyá válna, amihez hozzáérnél?", "Mi lenne, ha a felnőttek olyan gyorsan nőnének tovább, mint a gyerekek?"
Biztosítsunk gyermekünknek egy saját kuckót, ahol csendben "dolgozhat" egyedül. Az óvodában, iskolában állandóan közösségben van, és neki is, csakúgy mint a felnőtteknek néha-néha, szüksége van magányra ahhoz, hogy jó ötletei születhessenek. "Ne szakítsd félbe gyermeked, ha dolgozik, még azért sem, hogy megdicsérd" - egy alapelv, amely a Montessori iskolák sajátja.
A legkevésbé hatékony eszköz a kreativitás elősegítésére: a televízió. Ha bekapcsoljuk, mágnesként vonzza a tekintetet, és nullára csökkenti a kísérletező kedvet. Leghatékonyabb módja a tévézés kordában tartásának, ha bizonyos (gondosan válogatott) program nézését engedélyezzük csak, ellentétben a korlátlan tévézéssel.
Biztasd gyermeked, hogy vigye végig, amit eltervezett. Ha belekezdett egy kép rajzolásába, kérdezd meg tőle, hogy szeretné befejezni. Felajánlhatod, hogy ha kész, csináltok neki egy képkeretet. Javasolhatsz egyéb tevékenységeket, például a gyerekszoba átrendezését a kicsi elképzelése szerint.
Ne aggódj, ha gyermeked történeteket talál ki, vagy sokat fantáziál. Az óvodáskorú gyerekek fejlődésében ez teljesen normális. Segíthetsz neki azonban elkülöníteni a valóságot a kitalált világtól, ha a mesék, vagy tévéprogramok, amelyeket együtt olvastok, néztek, valósak vagy csak kitalált történetek.
Te magad is jó adag kreativitásra "adhatsz okot", ha szervezel mondjuk egy kiállítást a környék gyerkőceinek műveiből. Ne gondolj komoly kiállításra, az udvaron lévő ruhaszárító kötél is megteszi kiállítóterem helyett! El lehet hívni a szomszédokat, ismerősöket, a gyerekek szüleit. Ha hosszú útra utaztok autóval, játsszatok szójátékokat. Leírhatod gyermeked kitalált történeteit, meséit - biztos, hogy újabbakkal fog előállni.
Ne taníts meg mindent lépésről lépésre. Engedd, hadd kísérletezzen gyermeked a cipőfűzővel, a ceruzával, ecsettel és festékkel. Ne fogd a kezét, amikor rajzol, ne javítsd ki a rajzait. Ha ő maga kér segítséget, tégy fel "fantáziaindító" kérdéseket. Ha például egy lovat rajzol, kérdezd meg, hová megy a ló, egy mezőn áll-e, vagy egy istálló mellett, stb.
Ha gyermeked épp egy történetet talál ki, szintén segítheted kérdésekkel. "Szeretnék többet tudni arról az orvosról, hogy nézett ki?" "Honnan jött az az űrhajó?" "Hogy érzett, amikor az óriás megragadta?" "Milyen más befejezést tudnál kitalálni a történetnek?" Játszhattok úgy is, hogy ő elkezd egy történetet, és a mondat közepén félbehagyja, te pedig folytatod a cselekményt, majd megint visszaadod neki a szálat.
Játsszatok üres kartondobozokkal (lásd Jó játék... a kartondoboz cikkünk), papírzacskókkal, lezárt konzervdobozokkal (boltos játékhoz), pecséttel és papírral (pl. könyvtár).
Nézd el neki, ha koszt, rendetlenséget csinál, miközben fest, a levélgyűjteményét, kavicsait, bogarait rendezi. Senki nem nyert még azért díjat, mert tiszta és rendes volt a gyerekszobája. Legyenek azonban közösen megállapított szabályok, hol lehetnek a házban tenyérnyomok a falon, mikor kell rendet rakni.
Jutalmazd gyermeked kreatív erőfeszítéseit: dicsérettel, bátorítással, érdeklődéssel, azzal, hogy megosztod vele az alkotás örömét, értékeled műveit még akkor is, ha messze állnak a felnőttek normáitól. Örömöd újabb alkotásra ösztönzi majd, közömbösséged kioltja kreativitásának apró szikráit.
Beszélj neki arról, ha a te kreatív erőfeszítéseid valamilyen oknál fogva zátonyra futottak. Összeesett az új süteményed, túl száraz lett a rakott krumlid, elmondhatod a kicsinek, hogy legalább tanultál valamit és a kövezkező majd biztosan jobb lesz. Ez által ő is megtapasztalhatja, hogy nem mindig a siker a fontos, és könnyebben fog majd kísérletekbe.
A ceruzán, zsírkrétán, papíron túl a következő eszközöket használhatod a "kreatívkodáshoz":
Fehér papírtányérok, melyeket kiszínezhet, képkeretté alakíthat, órát készíthet belőle mutató felszerelésével. Széleire kis harangokat rögzítve máris kész a tamburin.
Mogyoróhéj kifestésével nagyszerű ujjbábokat lehet készíteni.
Nagy méretű olajosvászonra vagy kartonlapra elkészíthetitek a környék térképét. A kicsi kiszínezheti a házakat, melyeket ismer, vagy felépítheti őket kockákból. Játékautókkal, kis méretű babákkal felelevenítheti az itt zajló életet.
Színes jegyzettömb lapok jó szolgálatot tesznek parkolócédulaként, repülőjegyként, papírpénzként, vagy csak egyszerű rajzlapként.
Régi lepedők, melyekből készülhet jelmez, a babaházba ágynemű, konyhai alátét. A színezés tovább tart, ha újságpapírra fektetve nedves ruhával levasaljuk.
A három alapszínnel színezett festék, mellyel nyugodtan kísérletezhet gyermekünk, szivaccsal, vagy akár az ujjaival. Ételszínezékkel is készíthetünk festéket, melyet fogkrémmel keverünk össze. A lenyomat készülhet egy rongydarabbal is, vagy rossz fésüvel, faragott krumplival, félbevágott naranccsal, rossz fogkefével stb.
Erős barna csomagolópapír, melyre életnagyságú alakokat készíthetünk úgy, hogy a gyerekek ráfekszenek és körvonalukat körülrajzoljuk. A ruhák, testrészek, egyéb jellemzők megalkotása már a gyerekek feladata.
Színes kréta, mellyel nem csak az aszfaltra lehet rajzolni. Vízbe áztatottan papírra is lehet vele alkotni. A kész művet fixálóval rögzíthetjük, miután újságpapírra terítve megszárítottuk (a hajlakk is megteszi).
Kollázs készítéséhez gyűjtsünk különféle vastagságú, fényű papírokat, szalag-darabokat, különböző színű, mintájú anyagdarabokat, régi képeslapokat, levonókat, gombokat, újságból képeket. A kicsi felragaszthatja az általa kiválasztott darabokat egy kartonra, vagy posztert, üdvözlőkártyákat készíthet belőle.
Só-liszt gyurma (azonos mennyiségű só és liszt, fokozatosan hozzáadott vízzel elkeverve, amíg a kívánt állagot el nem érjük).
Zsírkréta lenyomat: érdekes felszínű anyagra, eszközre (pénzérme, fadarab, falevél stb.) papírt helyezünk, és a zsírkrétával ledörzsöljük a mintázatot. A zsírkrétából "morzsákat" reszelhetünk papírra, ezt másik papírdarabbal lefedjük, és meleg vasalóval megolvasztjuk a kréta-darabokat. Ha kihűlt, a gyermek befejezheti a rajzot.
Gazdagítsd gyemeked életét zenével, amikor csak tudod. Egyszerű hangszerek, mint például xilofon, ritmusbot, triangulum, kis dob, tamburin mind-mind alkalmat adhatnak a zenélésre. Ha van otthonotokban zongora, vagy más hangszer, felügyelettel azokkal is kísérletezhet. Mutasd meg neki cd-ről a hangszerek hangjait, hallgassatok komolyzenét is. Később beszélhettek arról, egy-egy zenemű milyen érzést ébreszt bennetek (pl. Péter és a farkas, Hattyúk tava, Tell Vilmos nyitánya, Rimszkij-Korszakov Dongója, Dvořák Largo-ja az Újvilág szimfóniából stb.).
Bátorítsd gyermeked, hogy egyik művészeti ág ösztönzésére egy másikban hozzon létre valamilyen alkotást: "koreografáljon" balett zenére, fesse meg kedvenc verse illusztrációját, készítsen borítót egy könyvhöz, melyet nemrég olvastatok együtt, diktáljon neked egy történetet egy korábban készített festményéhez kapcsolódóan, fessen zenére. Javasolhatod, hogy érzéseit (szomorúság, félelem, aggodalom, öröm) fejezze ki műveiben, vagy játssza el.
Alapozd meg te, aki hozzá legközelebb állsz, kreativitását, még mielőtt iskolába kerül, még mielőtt beolvad a tömegbe, még mielőtt elveszik kísérletező kedvét. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
